Ugrás a tartalomjegyzékre!

home_e.jpg (1454 bytes)

 

Bojtor István
Széphalom szelleme
Húsz éves a Kazinczy Ferenc Társaság
 

 

A Kazinczy Ferenc Társaság létrehozására többen is gondoltak. 1984-ben a február végi evangélizáció után Panyuscsikné Kovács Mária tanárnővel Göncruszkán beszélgettünk. Szóba jött a „Kazinczy-ház” is. Nagy nyelvújítónk holdvilágos estéken gyakran kocsizott Bányácskáról (amelyet ő Széphalomnak keresztelt el) Göncruszkára. Klára húgát ugyanis Krajnik József kassai táblabíró vette feleségül. Szép udvarházukban nevelték az író gyermekeit. József és Ferenc sógorok igen szerették egymást, és a két testvér, Ferenc és Klára is. A család utolsó leszármazottja, Kazinczy Mária (meghalt és eltemetve Göncruszkán 1954-ben) elköltözése után az üresen álló épületet halálra ítélték. Ebben az időben kiadták a jelszót, „pusztuljon mindaz, ami régi”. A lakosság nekibuzdult és szanaszét hordta az ősi bútorokat, tárgyakat. A termelőszövetkezet burgonyát tárolt benne, és takarékossági okokból régi könyvekkel, iratcsomókkal fűtötték a helyiségeket, hogy idejében csírázzon a vetőgumó. Panyuscsikné Kovács Máriával egyetértettünk abban, hogy a ház megmentése alaposan meghaladja képességeinket, és csak összefogással érhető el. Elutaztunk tehát Sátoraljaújhelybe, ahol Kováts Dániel főiskolai tanár szívesen és azzal fogadott bennünket, hogy éppen most tervezi egy Kazinczy Ferenc Társaság megalapítását. Ezután Gulyás Mihály írót, szerkesztőt kerestük fel, aki Sinka Istvánhoz és Veres Péterhez hasonlóan magyar gondolkodású és erősen baloldali volt, több kitüntetés tulajdonosa. Számunkra azonban elsősorban Abaúj szerelmese, hiszen Garadnán született, ott is hunyt el 2003-ban. Szeme fölcsillant, mikor meghallotta, hogy Abaúj múltját és egyben jövendőjét szeretnénk menteni. Hangsúlyozta, hogy az értelmiség kötelessége tisztelni, megbecsülni a hagyományokat és erre nevelni a nemzetet. Összeköttetéseivel a „Kazinczy-ház” megmentése érdekében megmozgatta a járást, a megyét, sőt országos illetékeseket is. Ő volt az, aki a hibás kommunista intézkedéseket előadásaiban és írásaiban bírálni merészelte. Csodálkozásomra visszamosolygott: – Nézd, nekem ezt is lehet. Találkoztunk Hőgye Istvánnal, az újhelyi Zempléni Levéltár igazgatójával és Szabó Sándor encsi tanárral, múzeumvezetővel, akik éppen akkor vetették magukat intenzív Kazinczy-kutatásba.

Először 1984. október 12-én Sátoraljaújhelyben, Hőgye István szobájában gyűltünk össze. A falról Kazinczy Ferenc képe nézett ránk. Hazaszerető, hagyományt, népet, történelmet, művészetet, nyelvünket szerető kis csapatunk tudományos fokozattól, pártállástól, a társadalmi és vallási hovatartozástól függetlenül, vita nélkül, tökéletesen egyetértett a Kazinczy Ferenc Társaság megalakításával. Többszöri találkozásunk eredményeképp a Hazafias Népfront „szárnyai alatt” elkészült az alapszabály, amelyet Sátoraljaújhely Városi Tanácsa is jóváhagyott, Daragó Ferenc és Katona Rezső segítségének köszönhetően. A Városi Tanács Hatósági Osztálya II. 242-3/1985 szám alatt engedélyezte a Társaság működését. Sátoraljaújhelyben vagy Sárospatakon legyen a központja? Kazinczy Ferenc a sátoraljaújhelyi levéltárban dolgozott. Ez eldöntötte a kérdést.

A közösségek szervezetbe tömörülnek, és módszert, célt tűznek ki maguk elé. Két hibás szélsőség kísért. Egyik a túlszervezés, ahol a bürokrácia útvesztőiben tanácstalanul bolyonganak a cselekedni vágyók. Másik hiba a szabadelvűség, ahol mindenki mindent úgy csinál, ahogy akar. Összetartás, közös cél és módszer nélkül széthull minden. Hála Istennek, Társaságunkat egyik hiba sem rendítette meg. Mindenki megtalálta önként vagy fölkérésre vállalt helyét. Az elnök dicsősége nem ragyog jobban a pénztárosénál, s nem előzi meg a 180 oldalas könyvet író a most belépő új tagot. Egyenlőképpen tiszteljük, segítjük, sőt szeretjük egymást, társadalmi munkában dolgozunk. A Társaság legfőbb szerve a Közgyűlés, ahol bármely tag fölszólalhat, javasolhat és bírálhat. A Társaság rendes tagját ajánlásra az elnökség fogadja el és veszi nyilvántartásba. Pártoló tagok lehetnek azok a magyar vagy külföldi állampolgárok, akik Társaságunk célkitűzéseit szellemileg vagy anyagilag segítik. Tiszteletbeli tagokat az elnökség javaslatára hazai vagy külföldi állampolgárok közül választhatunk. Társaságunk súlyának első jeleként megalakulásunk után Péchy Blanka színművészt és Újszászy Kálmán professzort tüntettük ki ezzel a címmel. Péchy Blanka (1894-1988) érdemes művész hozta létre 1962-ben a Kazinczy-díj alapítványát. Beszélni nehéz című könyvét többször kiadták. Hatása egész Magyarországra kiterjedt. Újszászy Kálmán (1902-1994) teológiai tanár, Szabó Zoltán professzortársával népfőiskolát alapított és faluszemináriumot kezdeményezett Sárospatakon. A falu című tanulmányában (1936) leszögezi, hogy a falut tanítani kell, és nemzeti értékünként tisztelve kell rá építeni. Mindkét tiszteletbeli tag példát mutatott az értelmiségnek, hogyan kell magyar népünk szellemi és anyagi fölemelkedéséért kötelességtudóan és felelősségteljesen dolgozni.

Az alakuló közgyűlés 1985-ben Kováts Dániel nyelvészt, irodalomtörténészt, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola főiskolai tanárát választotta elnöknek. Rendkívüli tudása, magyar népünk iránti szeretete, közösséget összefogó és eszmei irányító képessége, személyiségének varázsa, tudományos és közéleti aktivitása páratlan. Nyugalomba vonulása után családja közelébe, Szegedre költözött. Sárospatak és Sátoraljaújhely egyaránt megtisztelte őt díszpolgársággal. Kováts Dánielt követően közgyűlésünk Fehér József irodalomtörténészt, a Kazinczy Múzeum igazgatóját választotta elnöknek. Tudományos felkészültsége, Társaságunk tagjai iránti baráti magatartása, intézményvezetői gyakorlata miatt erre kiválóan alkalmas. Alelnökünk 1985-ben Gulyás Mihály és Bencsik János tokaji múzeumigazgató lett, a jegyző Fehér József. A Társaság megalakulásakor Hőgye István volt a titkár, aki betegsége miatt lemondott, Kiss Endre József könyvtáros vette át feladatát. A pénztáros Kissné Nagy Zsuzsa.

A Kazinczy Társaság célja, hogy tiszta szellemiséggel, igaz tudománnyal tápláljon bennünket. A globalizáció korában élünk: az egész világot átfogó, mindenkire vonatkozó világuralmi törekvés egymás leutánzását, azonos szintű és színű életformát hoz létre. A félművelt népréteg boldogan illeszkedik ebbe. Változó divatot utánoz. A reklámozók nyereségvágyból pillanatonként váltogatják vagy csomagolják át a régi árucikkeket. A Kazinczy Társaság nem a globalizációt, a konzumárut propagálja, hanem a népi, nemzeti, történelmi értékek föltárásával üde forrásvizet kínál. Országépítő feladat megoldására hívja az egyéneket és a vele egyetértő tudományos szervezeteket. Lehetőséget ad írók, helytörténészek, tudósok alkotásainak kibontakozására. Ha föllapozzuk a Széphalom évkönyvet, ismert és ismeretlen tehetségek nevét olvashatjuk, akik értékes munkájukkal, szellemi kincseikkel gyarapítják az olvasókat. Társaságunk tehát nem valami újat kezdett, hanem régi, elszakadt fonalakat kötött össze, és az előttünk járók – a kassai Kazinczy Társaság vagy Zemplén vármegyei Kazinczy Kör – nyomába lépett.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyét a hátrányos helyzetű vidékek közé sorolják. Infrastrukturális szempontból jogosan. Magyarország szegény vidéke, de csak anyagilag. Történelmi, szellemi vonatkozásban első helyen áll. Nagy hiba volna ilyen szellemi, történelmi forrásvidéken az irodalmi munkát elhagyni. Vidékünkön megmaradtak hatszáz-kilencszáz éves templomok, négy-ötszáz éves egyházi edények, népi varrottasok, ősi eszközök, gazdag őskori lelőhelyek. Itt készült el a magyar nyelvű remekmű, Károlyi Gáspár Bibliája. Kazinczy Ferenc világot járt nyelvújító Széphalomból irányított, tanított és tájékoztatott. Éppen idejében alakult meg 1985-ben a Kazinczy Ferenc Társaság, hogy tisztogassa a magyar gondolkozást, gyarapítsa tudásunkat, mert az Európai Uniónak nem mutatós vásári dolgokkal, hanem csak páratlan értékű magyar kincseinkkel lehetünk büszke tagjai.

A Kazinczy Társaság munkájának zömét irodalmi kiadványok alkotják. Színvonalas szakmai anyagot kínálnak igényes olvasóiknak. Első helyen Kazinczy Ferenc életművét gondozzuk.

Az irodalmi és tudományos kiadványok között legtekintélyesebb a Széphalom. Első kötete 1986-ban jelent meg, szerkesztette: Kováts Dániel. A világos barna színű, puha kötés fedőlapján: „Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 1. szám”. Középen a Társaság emblémája. Klasszicista stílusban görög templomra emlékeztető oszlopos bejárat. A mauzóleumot Kazinczy Ferenc tervezte, legkedvesebb rajzai közé tartozott. Az évkönyv hátlapján: 1986. Ára 70 Forint. 328 oldalon, B/5 formátumban, egyszerű gépírással jelent meg. Tellinger István grafikái illusztrálják. Ízléses, áttekinthető, jól olvasható. A megyei levéltár miskolci műhelyében sokszorosították, 800 példányban. Csorba Csaba volt akkor a levéltár igazgatója, aki a Társaság megalakulásától kezdve elnökségünk tagja. A Széphalom külalakja azóta megszépült, terjedelme növekedett, tartalma változatlanul elsőrangú. A legutóbbi, 15. szám 2005-ben jelent meg. Valamennyit Kováts Dániel szerkesztette, kivéve az 1990-ben készült 10. kötetet, amely az ő 70. születésnapjára készült. A Társaság belső információáramlását szolgáló Hírlevél első száma írógéppel készült 1984. november 1-jén. Azóta évente kétszer folyamatosan megjelenik, Fehér József, Hőgye István és Kováts Dániel szerkesztésében. Életrajzokat, eseményeket, előadásokat találunk benne.

A Társaság által vagy gondozásában kiadott művek száma igen jelentős, 1985-2006 között mintegy 70 könyv jelent meg. Ezek között kuriózumok a facsimile kiadások: így a Biblia Kazinczy Ferenc szavaival (1991) vagy az Imádságok Kazinczy Ferenc szavaival (2004). A Tövisek és virágok két kiadásban jelent meg. A legnagyobb munka azonban kétségtelenül a Sátoraljaújhely lexikona (2001), amelyről a Zempléni Múzsa 2005. évi 2. száma Katona Rezsőné tollából részletes ismertetést közölt.

A Társaság rendezvényei közül igen tekintélyesek a szabadegyetemek (Gönc: Károlyi és a reformáció (1990); Encs: Anyanyelvünk (1992); Szikszó: Honismeret (1996); Felsővadász – Kassa: Irodalmi hagyományok (1998); Fony: Kazinczy emlékhelyek (2000); Sátoraljaújhely: Történelmi személyiség (2002); Fony: Magyarság és európaiság (2004). A helyi, regionális, országos konferenciák célja az anyanyelv ápolása, a népi-nemzeti értékek hasznosítása, tanulmányi versenyek, pályázatok kiírása, honismeretre nevelés. Munkánkat ezen túl kiállítások, emlékünnepélyek, koszorúzások, valamint gazdag belföldi és határon túli kapcsolatok jelzik.

A Széphalom legrégibb és legújabb lapjait forgatom. Mi volt ebben fontos és jó? A tanulás, önismeret, önbecsülés, bátorítás. Korszakváltásban, világfelfordulásban élünk. A kommunizmus közösséget, államit, egyenlőséget propagált, az 1990-es politikai változás után privatizációt sürgetnek és milliomosokat ünnepelnek. A Széphalom sem régen, sem újabban nem került ellentmondásba önmagával, munkáját éppen úgy helyeselték a rendszerváltozás előtti társadalom tudósai, mint jelen időnk szellemi vezetői. A körülmények, gondolkodások, politikai változások közepette a Széphalom fölött nem szállt el az idő. Éppen olyan érdekes és értékes, mint húsz évvel ezelőtt. Az 1985-ben elfogadott társasági alapszabályt nem kellett módosítanunk, kiadványainkat sem kell szégyelnünk vagy zúzdába dobnunk.

Húsz év alatt kicsírázott és felnövekedett egy piciny mag. Adja Isten, hogy a virágzásnak indult Kazinczy Ferenc Társaság terebélyesedjen minél erősebb termőfává!