Társadalomtudományi és kulturális folyóirat
A szerkesztőség

 

A szerkesztőség posta címe:

H-3950 Sárospatak, pf. 235.

Telefon, fax +36/30-304-058

e-mail: titkarsag@zemplenimuzsa.hu (A címre kattintva közvetlenül levelet küldhet!)

Honlap: http://www.zemplenimuzsa.hu

A kéziratokat megőrizzük és kívánságra visszaküldjük

 


Lapunk szerkesztőbizottsága bemutatkoznak

Tiszteltbeli Szerkesztőbizottsági tagok

Jakab István

Orosz István


Szerkesztőbizottság

Dr. Balázsi Károly

Baráth Béla Levente

Dr. Dobrik István

Fehér József

Jósvainé dr. Dankó Katalin

Dr. Koncz Gábor

Dr. Szathmáry Béla

Takács Ádám

Dr. Tamás Edit

VTuba Zoltán (1951-2009)

Ugrai János


Szerkesztők

Dr. Bolvári-Takács Gábor főszerkesztő

Bordás István lapigazgató

Földy Lilla olvasó szerkesztő

Lapis József irodalmi rovatvezető


Arculatterv:

Csetneki József


Védnökök:

JAKAB István, a nyelvtudomány kandidátusa, a határainkon túli magyar nyelvművelés legkiemelkedőbb személyisége. A szlovákiai Nagyráskán született 1928. szeptember 29-én. Sárospatakon érettségizett, tanulmányait a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán, majd a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán folytatta. 1951-től tanár, közben 1955-56-ban az Új Szó kulturális rovatánál szerkesztő, 1957-61 között középiskolai igazgató, 1961-93 között a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, majd docense, 1992-93-ban a magyar nyelv és irodalom tanszék vezetője. A Szlovákiai Magyar Anyanyelvi Társaság elnöke, a révkomáromi Kálvin János Teológiai Akadémia professzora.

Főbb művei: A magyar igekötők állományi vizsgálata (1976), Nyelvünkről-nyelvünkért (1980), A magyar igekötő szófajtani útja (1982), Nyelvünk és mi (1983), Nyelvi vétségek és kétségek (1987), Értsünk szót egymással! (1995), Nyelvünkről-önmagunkért (1998).


OROSZ István történész, az MTA doktora, a középkori és újkori magyar és egyetemes történelem, az agrártörténet iskolateremtő kutatója, kiváló tudományszervező. Mádon született 1935. július 16-án. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakán végezte, 1957-től ugyanitt oktató, 1986-tól egyetemi tanár. 1975 óta tanszékvezető, illetve a Történelmi Intézet igazgatója, 1980-86 között a bölcsészkar dékánja, 1986-93 között oktatási rektorhelyettes. Az MTA Történettudományi Bizottságának elnökhelyettese. A Magyar Történelmi Társulat alelnöke, a debreceni Ady Endre Akadémia elnöke, az Agrártörténeti Szemle szerkesztője. Számos tanulmányban foglalkozott a Hegyalja és Zemplén történetével. 1994-98 között országgyűlési képviselő.

Főbb művei: Differenciálódás és kisajátítás (1965), Die landwirtschaftliche Produktion in Ungarn 1790-1849 (1971), Magyarország mezőgazdasága a dualizmus első évtizedeiben 1867-1890 (1979), A “rideg” tanya (1980), Hagyományok és megújulás (1995), Magyarország mezőgazdasága a feudalizmus alkonyán (1996).


A szerkesztőbizottság és a szerkesztőség tagjai

Balázsi Károly szociológus, közösségfejlesztő. Sárospatakon tanítói, az ELTÉ-n magyar-népművelés szakos tanári oklevelet, majd egyetemi doktori (dr. univ.) fokozatot szerzett. Szakmai tanulmányúton járt Angliában, Franciaországban, Svédországban. Dolgozott művelődési központ igazgatóként Szobon, közművelődési tanszékvezetőként a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán. Később a Comenius Tanítóképző Főiskola közművelődési, majd társadalomismereti tanszékvezető docense, egy évig főigazgató-helyettes. Utóbb a Közösségszolgálat Alapítvány felső-magyarországi rezidense. A Sárospataki Népfőiskola egyik vezetője, az Egyesületnek több éven át elnöke, jelenleg alelnöke. A Magyar Népfőiskolai Társaság Tudományos Munkabizottságának elnöke. Kutatási területe a közoktatás, közművelődés és közösségfejlesztés, a népfőiskolák. Fontosabb művei: a Keceli Nevelési Központ funkcionális terve (1980), további mintegy 150 publikáció lapokban, folyóiratokban.

 


Baráth Béla Levente egyháztörténész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi docense. 1971-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban végezte. 1990-től a DRHE hallgatója, 1993/94-ben, tanulmányait megszakítva, hat hónapig az észak-rajna-vesztfáliai Detmoldban egy alapítványnál, majd Sárospatakon, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben dolgozott. 1996-97-ben Sárospatakon református segédlelkész, 1997-ben lelkipásztorrá szentelték. 1999-ben középiskolai történelem tanári, 2001-ben vallástanári oklevelet, 2004-ben a DRHE-n PhD-fokozatot szerzett. 1997-től, meghívás nyomán, a DRHE Egyháztörténeti Tanszékének oktatója, 2004-től egyetemi docens. A 2002/03-as tanévben a münsteri Vilmos Egyetem ösztöndíjas hallgatója volt. Hallgatóként Barcza József kutatóprofesszor hatására kezdett egyháztörténettel foglalkozni. Fő kutatási területe a Kárpát-medencei protestáns egyház-, társadalom- és művelődéstörténet a 19. század második és a 20. század első felében, különös tekintettel a tiszántúli és tiszáninneni régiókra. A „D. Dr. Harsányi András Alapítvány kiadványai” sorozatszerkesztőjeként eddig 12 kötet megjelenését gondozta. 2004-2008 között a DRHE „Orando et laborando” c. évkönyve, 2008-tól a „Studia Theologica Debrecinensis” c. teológiai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2007-től a „Mediárium. Kommunikáció–Egyház–Társadalom” c. folyóirat rovatszerkesztője.

 


Bolvári-Takács Gábor (1967) történész, művelődésszervező, jogász, a Magyar Táncművészeti Főiskola főiskolai tanára és rektorhelyettese. Sárospatakon érettségizett, Debrecenben történelem-népművelés szakos tanári oklevelet, majd doktori (PhD) tudományos fokozatot, Pécsett állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. A Debreceni Egyetemen habilitált. Az MTA köztestületi tagja. Az Amsterdam School of the Arts ösztöndíjas kutatója volt. Tudományos munkásságát az MTA a Debreceni Akadémiai Bizottság Díjával és a Stratégiai Kutatási Pályázat Fődíjával ismerte el. Dolgozott a Magyar Filmintézet külső munkatársaként, a Magyar Táncművészeti Főiskola főtitkáraként, illetve tudományos főmunkatársaként, a Magyar Kultúra Alapítvány munkatársaként, valamint a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatójaként. Kutatási területe az 1945 utáni magyar művészetpolitika és a művészeti felsőoktatás története, ehhez kapcsolódóan a 20. század második fele egyetemes és magyar történelem összefüggései, továbbá Sárospatak helytörténete és neveléstörténete. Fontosabb kötetei: Intézmények és tisztségviselők a Szovjetunióban 1917-1990 (1991), Filmművészet és kultúrpolitika a művészeti díjak tükrében 1948-1989 (1998), A Sárospataki Református Kollégium Alapítvány első tíz éve 1989-1998 (szerk., 1999), A Sárospataki Népfőiskola tizenöt éve, 1986-2001 (szerk., 2002), Múzsák a ködben. Tanulmányok a művészet és a hatalom viszonyáról a 20. században (2008).


Bordás István népművelő-muzeológus, a Sárospataki Képtár vezetője. Sárospatakon érettségizett, ugyanott tanítói - népművelői, Egerben történelem szakos tanári és számítástechnika szakos tanári oklevelet szerzett. A Magyar Népfőiskolai Társaság alelnöke. Fontosabb művei: Andrássy Kurta János szobrászművész kiállítása (1991), Kossuth-emlékhelyek Zemplénben (1994), Tellinger István (1996), Sárospataki útikalauz (1996, szerkesztő), A közművelődési törvény és a népfőiskolák (1998, társszerző).


Csetneki József tanár, grafikusművész, a Beszterczey Alapfokú Művészeti Magániskola Sárospataki Tagiskolájának igazgatója. Sárospatakon tanítói, Egerben rajz szakos tanári diplomát szerzett. Dolgozott népművelőként A Művelődés Házában Sárospatakon. A Cél iránytű könnyűipari szaklap grafikai szerkesztője. A Személyiségközpontú Nevelésért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Fontosabb kiállításai: Nemzetközi Grafikai Biennálé - Miskolci Galéria 1999, Nyíregyházi Városi Galéria 1998, Vajda Lajos Stúdió Galéria 2000, Szigetszentmiklós - Patak Galéria 2000.


Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója. Egerben biológia-rajz szakos, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészeti rajz - ábrázoló geometria - művészettörténet szakos, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színházelmélet szakos oklevelet, az ELTÉ-n egyetemi doktori (dr. univ.) fokozatot szerzett. Dolgozott tanárként, a Herman Ottó Múzeum művészettörténész-muzeológusaként, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács szakreferenseként, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai docenseként és a Sárospataki Képtár vezetőjeként. Jelenleg óraadó a Miskolci Egyetemen. A Szikszói Kisgaléria egyik megalapítója; szervezője az encsi alkotótábornak, a sátoraljaújhelyi művésztelepnek, elindítója a Zempléni Nyári Tárlatnak, több éven át a TIT Országos Művészeti Választmánya tagjaként a megyei képzőművészeti szakcsoport vezetője. Három évig a Holnap rovatvezetője, két évig a Fókusz szerkesztője. A Sárospataki Népfőiskola képzőművészeti szekciójának vezetője, három éven át az Egyesület elnöke. Kutatási területe a 20. századi magyar kortárs művészet, ezen belül a grafika és a vizuális nevelés. Fontosabb művei: Mokry Mészáros Dezső, kiállítások rendezése és katalógusok szerkesztése (Miskolci Képtár, Országos Grafikai Biennálé, Téli Tárlatok, Országos Amatőr Képzőművészeti Kiállítás, Új Magyar Grafika, stb.), Vizuális nevelés műhelyei I-II-III. kiállítássorozat.


 Jósvainé Dankó Katalin régész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma igazgatója. Sárospatakon érettségizett, régész - történelem szakos középiskolai tanári oklevelet, majd egyetemi doktori (dr. univ.) fokozatot szerzett. 1970 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Műemlékvédelmi szakmérnök. Munkásságát Magyar Műemlékvédelemért kitüntetéssel, valamint Kodály Zoltán Közművelődési Díjjal ismerték el. A Bodrogközi Művelődési Egyesület elnöke, a Szent Erzsébet Történelmi Társaság vezetőségi tagja. Kutatási területe a középkor és az újkor. Fontosabb művei: A sárospataki ferences kolostor kutatása, A sárospataki castellum kutatása, Vörös-torony, A sárospataki vár kőfaragásainak konzerválási eljárásai, Karcsa.


Fehér József irodalomtörténész-muzeológus, 1985. óta sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezett irodalomtörténészi diplomát. Kutatási területe a XIX sz-i magyar irodalom, különösen Kazinczy Ferenc irodalmi tevékenysége. Jelenetős közéleti tevékenységet folytat: a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, a “Széphalom” főszerkesztője. Fontosabb publikációi: Múzeumalapítási törekvések Sátoraljaújhelyen 1876-1984 között (1988.); A Kazinczy Kör története I. (1902-1914), A Kazinczy Kör története II. (1914-1950) (1993.); Bodroghalom múltjából. (Olvasókönyv) (1996.), A Bodrogolaszi kincslelet. (1996.).


Koncz Gábor okleveles közgazdász, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója. Sárospatakon érettségizett, a Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdasági tervező-elemző szakán diplomát, majd egyetemi doktori (dr. univ.) fokozatot szerzett. Dolgozott a Magyar Rádió külső munkatársaként; a Népművelési Intézet tudományos kutatójaként; a Művelődési Minisztérium osztályvezető-helyetteseként; az Országos Tervhivatal külső munkatársaként; a Közgazdaságtudományi Egyetem kutatójaként; a MM Vezetőképző és Továbbképző Intézete igazgatóhelyetteseként, majd a Kulturális Innovációs és Továbbképző Vállalat igazgatójaként. Részt vett a Sárospataki Református Kollégium egyházi újraindításában; dolgozott Unesco-szakértőként; számos előadást tartott itthon és külföldön. Kutatási területe a jövőkutatás, a társadalmi tervezés, a művelődésdazdaságtan, a kulturális menedzsment, a nonprofit szektor. Fontosabb művei: A művelődésgazdaságtan szakirodalma (1981), A kulturális szféra tervezése (társszerző, 1984), A művelődésgazdaságtan aktuális kérdései Magyarországon és az információgazdaságtan kidolgozásának szükségessége (1986), Húsz évről harminc percben. A művelődési otthonok szerepe a rendszerváltásban (2000), A művelődésgazdaságtantól a kultúra-gazdaságtanig (2000).


 Szathmáry Béla címzetes megyei bíró, a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság elnöke. Sárospatakon érettségizett, Szegeden állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1981 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. 1994-ben Deák Ferenc-díjjal tüntették ki. Tagja a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorok Kollégiumának. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense. Alapítója a Jogászok a Kultúráért Alapítványnak, amely többek között tudományos konferenciákat szervez a büntetőjog és a büntetőeljárásjog szakterületén. Kutatási területe az állami és a felekezeti egyházjog, a társadalmi nagyszervezetek, igazságszolgáltatási szervezetrendszerek működése. Fontosabb művei: A zsidó jog alapjai (Századvég Kiadó 2003), Magyar egyházjog (Századvég Kiadó 2004). Bővebben: www.srta.hu/?lap=Szathmáry


Takács Ádám a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Filozófiai Doktori Iskolája végzős PhD-hallgatója. 1970-ben született Sárospatakon, itt végezte gimnáziumi tanulmányait. Az ELTÉ-n történészdiplomát, az EHESS-en a francia állam ösztöndíjával filozófia szakos oklevelet szerzett. Kutatási területét ismeretelméleti és történetfilozófiai problémák alkotják. Tanulmányai megjelentek a Spinoza-tanulmányok (szerk.: Boros Gábor, Áron Kiadó, 1994) és A történész szerszámosládája (szerk.: Szekeres András, Atelier - L'Harmattan, 2002) c. kötetekben, valamint a BUKSZ, az Enigma, a Határ és a Századvég c. folyóiratokban. Társfordítója Gérard Noiriel: A történetírás "válsága" (Napvilág Kiadó, 2001) c. művének, további fordításait számos szakmai folyóirat közölte. Szerkesztőként közreműködött tanulmánykötetek és tematikus lapszámok összeállításában. Tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen, az ELTÉ-n és a Debreceni Egyetemen. Két ízben volt előadó a sárospataki nyári népfőiskolán.


Tamás Edit történész-muzeológus, geográfus, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma szakmuzeológusa. Sárospatakon érettségizett, Debrecenben történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet, majd egyetemi doktori (dr. univ.) fokozatot szerzett. Munkásságát múzeumi nívódíjjal ismerték el. A Bodrogközi Művelődési Egyesület titkára, a Rákóczi Szövetség országos választmányának tagja és sárospataki elnöke, az Acta Hudorica szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe Zemplén és Ung vármegye népesség- és településtörténete, interetnikus kutatások; Kossuth Lajos és a Rákóczi család története. Fontosabb művei: Monok. Kossuth Emlékmúzeum (1994), Komlóska (1998), Szathmáry Lajos Kossuth-gyűjteménye (1998), A Bodrogköz népessége a XVIII-XX. században (1999), Lorántffy Album (2000, társszerző).


V Tuba Zoltán 1951. május 16-án született Sátoraljaújhelyben. Az MTA doktora, a gödöllői Szent István Egyetem Növénytani és Növényélettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Biológiai Doktori Iskola vezetője. Általános és középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte. Oklevelét és egyetemi doktorátusát a JATE Természettudományi Karán szerezte. Pályája az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetében indult. A jelenlegi munkahelyén 1985-től dolgozik, előbb egyetemi docens, 1989-től osztályvezető, 1992-től egyetemi tanár, 1997-től tanszékvezető és a “Növényökológia” MTA tanszéki kutatócsoport vezetője. Vendégprofesszorként tanított többek között budapesti Közép-Európai Egyetemen, a komáromi Selye János Kollégiumban, továbbá a karlsruhei, az edingburgh-i és az exeteri egyetemeken. Tudományterülete a növényöko/fizio/lógia és botanika. Szakmai érdeklődését sárospataki diákévei alatt Egey Antal gimnáziumi tanár, természettudományi polihisztor és botanikus keltette fel. Ennek eredményeként évtizedek óta kutatja a Zempléni-hegység és a Bodrogköz növényzetét. EU tudományos pályázatokon elnyert támogatásokból 1993-ban létrehozta és jelenleg is működteti a Global Change and Terrestrial Ecosystems világprogram projectjeként nyilvántartott Gödöllői Kísérletes Növényökológiai Kutatóállomást. Közel kétszáz tudományos közlemény és egy szabadalom szerzője. Tudományos közéleti tevékenységet fejt ki többek között az MTA Ökológiai Bizottsága és az MTA Növényélettani Bizottsága tagjaként. A Botanikai Közlemények, az Acta Botanica Hungarica és más külföldi szakmai periodikák szerkesztőbizottsági tagja. Tudományos munkásságáért 1981-ben elnyerte az MTA Ifjúsági Díját, 1992-ben Akadémiai Díjat kapott. A Zempléni Múzsa szerkesztőbizottságának új tagjaként a természettudományi jellegű írások megjelenését fogja segíteni.
 


 

Ugrai János neveléstörténész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Tanárképző Intézetének adjunktusa. 1977-ben született Egerben. A Miskolci Egyetemen 2000-ben történelem szakos középiskolai tanári diplomát, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2005-ben PhD-fokozatot szerzett. 2003-tól dolgozik jelenlegi munkahelyén. Kutatási területe a 18-19. század fordulójának oktatás- és társadalomtörténete. Eddig leginkább a Sárospataki Református Kollégium történetéről publikált, doktori disszertációját is e témakörben védte meg. Kutatási érdeklődését fokozatosan kiterjesztette a Habsburg felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikájára, valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak társadalomtörténeti elemzésére. 2008-2011-re elnyerte az MTA Bolyai János Ösztöndíját és az OTKA Posztdoktori Ösztöndíját. 2003-tól – a Magyar Ösztöndíj Bizottság és a bécsi Collegium Hungaricum támogatásával – rendszeresen kutat Bécsben. Eddig négy könyve jelent meg („Kis világnak világos kis tüköre”. Református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból, Debrecen, 2004; Szelényi Ödön, Budapest, 2005. [társszerző: Vincze Tamás]; Önállóság és kiszolgáltatottság. A Sárospataki Református Kollégium működése 1793-1830, Budapest, 2007; Professzorok a „pataki reformkorban”. A sárospataki kollégium és négy professzora a XIX. század első harmadában, Budapest, 2007). További 33 közleményt publikált, szerkeszti a világhálón elérhető, folyton bővülő lelkészi adattárat (A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei. A kezdetektől a Millenniumig. Adattár; elérhető az Egyháztörténeti Szemle honlapján.) A Miskolci Egyetem BTK közleményei (Publicationes Universitatis Miskolcinensis) szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozatának társelnöke.